Kicsi, praktikus és hibrid: leteszteltük a Honda Jazz-t
Nem szabad, hogy megvezessen bennünket a barátságos küllem: a Honda Jazz a felszín alatt olyan precíz, mint egy mérnök diplomamunkája. Nem szeretne pusztán dizájnerdarab maradni, ami óriási szemekkel szemléli a világot. Inkább egy praktikus belső térrel rendelkező autó a maga szegmensében.
Ehhez nem alkalmaz új trükköket, épp ellenkezőleg: a Jazz jelszava az első generáció óta az elegendő hely és a rugalmasság. A Honda azóta “Magic seats”-t épített az autóba, ami a hátsó sort különösen jól beállíthatóvá teszi. Ha ugyanis a háttámlákat előre döntjük, az ülőfelületek lesüllyednek. Ez mély pakolófelületet tesz elérhetővé, amiben nincs emelkedő. A másik lehetőség, hogy az üléseket összehajtjuk, mint a régimódi moziszékeket. Ez esetben egy bicikli is befér, a nagybevásárlásról nem is beszélve.
Jó, hogy a Jazz megtartotta a praktikus funkciókat. Még jobb, hogy ennyit fejlesztett a belső téren: a kisautó remekül összerakott kezelőfelületet és infotainment-rendszert kapott, és egy széles szélvédőt is, ami követi az A-vonalú formatervezést. A viszonylag magasra pozicionált ülésből szuper kilátás nyílik.
Csak hibridként elérhető
Opcionálisan a Honda magasabb is lehet. A Crosstar variánsban lényegesen több a lábtér, így leginkább egy SUV-ra emlékeztet. Funkcionálisan és a vezetést illetően sincs ezen kívül nagy különbség. Hogy a papírforma szerint a fogyasztás magasabb, a valóságban alig érzékelhető: a Jazz 100 kilométeren elvileg 4,6 litert fogyaszt, a valóságban aligha kapunk 5 liternél magasabb értéket.
Minden változatban ugyanaz a motor kap helyet: a gyártó egy 1,5 literes benzinmotort kombinál egy generátorral és elektromotorral, így full hibriddé alakítva az autót. A rendszer összteljesítménye 109 lóerő. Az esetek többségében csak az e-motor hajtja az első tengelyt, míg a generátor áramot termel, amit egy kis elem energiává alakít. A motorizáció jól passzol a Jazzhez: az elektromotor a városban spontán és erőteljesen működik, fékezéskor sok energia áramlik vissza az akksiba.
A Jazz enyhén rugózik, a legtöbb bukkanót jól veszi - a maradékot felfogják a párnázott ülések. Mindez komfortos, anélkül, hogy veszélyeztetné a stabilitást. Kissé inog a merészebb kanyarokban, ám nem túl erőteljesen. Magas sebesség mellett, az autópályán is magabiztosan viselkedik, ráadásul csendes - sokszor csak az eszközök árulkodnak róla, melyik utazási módban is vagyunk.
A Jazz tehát takarékosabb és szebb, mint az elődei: a Honda javított az ergonómiai szempontokon épp úgy, mint az anyagválasztáson és a szolgáltatásokon. Számos fontos új vezetési segéd is helyet kap az autóban, nagy részük szériatartozék.
Az alapmodell, a “comfort” 7 millió 700 ezer forint, drágább, mint az összes konkurense. Ezért cserébe viszont számos extrát és takarékos hibridet kapunk. Na meg egy barátságos arculatot, ami ebben a szegmensben már nem számít magától értetődőnek.
