Volvo V60 Polestar T6 AWD Aut: visszafogott őrület

Tesztek


fotó:Auto-Live
Hirdetés

Hogyan lehet visszafogott egy 367 lóerős, kompresszorral és turbóval egyaránt megtámogatott, helyét a versenypályákon is megálló kombi? A Volvo az mégiscsak Volvo, szó sem lehet felelőtlen őrjöngésről, vállalhatatlan kivagyiságról.

Hirdetés

szerző:Dénes Gergely

Hirdetés

A Polestar nem tömegtermék, és nem fog gyakran szembejönni velünk az utakon, ha mellette döntünk: évente 750 darab S60, és szintén 750 darab V60 készül a Volvo „tuningrészlegénél”. A tesztautó királykék fényezése – amit a tengerentúlon a sokkal hangzatosabb és az autóhoz talán jobban is illő Lázadó kék fantázianéven szerepeltetnek -, gyönyörű, 20 colos felnijei, és nem túlzó légterelői azért mégiscsak igyekeznek hangsúlyozni, hogy ez nem egy D3.

Hanem T6 AWD, de nem hat henger, mint azt a neve sugallja és ahogy az előd esetében volt: a sorhatos motort egy 2 literes, sornégyes váltotta kompresszorral és turbóval társítva. Ez is megkapta a Drive-E fantázianevet, ami esetében tényleg csak fantázia, a takarékossághoz nem sok köze van az egységnek, de erről majd később. Sportossága, bődületes teljesítménye,és menetképességei ellenére a Volvo a tőle megszokott ízléses és tudásához képes talán visszafogott csomagolással kínálja a technikát, ami a WTCC-ben teljesít szolgálatot biztonsági autóként.

Ha már WTCC: nem győzik eleget hangsúlyozni a túraautózást a márkánál. Idén már a címre hajtanának a tavalyi évadzárón megszerzett első futamgyőzelem után, és három autóval támadnak az eddigi kettő helyett. Alexander Murdzevski Schedvin, a Polestar motorsportért felelős vezetője az idei csapatbemutatón hangsúlyozta, hogy a versenyautóban alkalmazott motor kvázi egy az egyben megfelel a közútival, persze itt azért van némi barokkos túlzás is.

A Polestar négyzete feltűnik a hűtőrácson, a csomagtérajtón, és még a felniken is, nem beszélve a remek sportülések perforációjáról a háttámlában. Szerencsére az utasteret sem tolta túl a Volvo: Alcantara a kormányon és az üléseken, karbon minta a középkonzolon, Polestar váltókar, és fém pedálok teszik teljessé a cseppet sem hivalkodó összképet. Természetesen sima bőrből is jut az ülésekre és a kormányra is. A helykínálatra nem lesz panasz, egészen addig, amíg nem langaléták akarnak beférkőzni a második sorba. A csomagtér alaphelyzetben 430 literes, sík padlót kapva 1241 literig bővíthető.

Ami leginkább elárulja a V60 korát, az a gomberdő a műszerfal közepén, valamint a fedélzeti infotainment kezelése, grafikája. Ezen a téren már nagyon esedékes a frissítés, de hamarosan ezt a típust is utoléri a sorsa, addig pedig koncentráljunk a lényegre: a műszaki tartalomra és a vezetési élményre. Mert ezekből van bőven. Még egy apróság a kabinról, mielőtt továbblépnénk: a középső visszapillantóba azért bekerült egy iránytű is, hogy be tudjuk tájolni magunkat egy megpördülést követően.

Hiába lett kisebb a hengerűrtartalom és kevesebb a henger, az új motor erősebb az elődnél. 367 lóerő (6000-nél) és 470 Nm (3100 és 5000 között) szerepel az adatlapon, amire közel 1.7 tonna jut. A váltó nyolcsebességes Geartronic, természetesen fülekkel is kezelhető, vagy a váltókar balra húzását követően annak pöccintésével lépkedhetünk a fokozatok között.

A Polestar annyira komolyan gondolja ezt a pályadolgot, hogy a műszerfalon található kijelző még egy rázókövet is behoz a felirat mögött, amikor gyújtást adunk – közben rendkívül higgadtan hiteti el velünk, hogy a hétköznapok kimért megoldásaként is alkalmas. Ugyan a kipufogó határozottan röffen egyet az indításnál, de az utastér hangszigetelése már-már túl tökéletesre sikerült. Ez persze előny a mindennapokban, de forszírozott menetben jó lenne picit többet hallani a motorból. Finoman, puhán vezethető, nem erőlteti ránk a tudását, amikor nincs szükség az erejére. Kifinomult svéd polgár.

A puha persze nem igaz az Öhlins lengéscsillapítókkal felvértezett futóműre. Hosszú távon bizony fárasztó tudna lenni a lőcsös szekéren történő pattogás, mert kár lenne tagadni: rossz burkolat van bőven hazánkban, és ez nem a V60 Polestar terepe. A kocsi meg sem nyikkant, egy trezor érzetét keltette, legyen szó akár padkára történő felállásról, de nem tudom, milyen nyomokat hagynak a magyar utak a technikán pár tízezer kilométer után.

Jöhet a lényeg: áthúzzuk a váltókart Sportba, és kezdődhet az, ami miatt tényleg jogos a versenygének felemlegetése. Ilyenkor mindkét szelep nyit az ovális végekkel szerelt kipufogóban, a motor harapósabb és magasabb az alapjárati fordulatszám, a kormányzás még nagyobb erőt kíván, a lengéscsillapítók pedig a gyorsabb menethez igazodnak. A kompresszor jól hallhatóan „sivít”, alacsony fordulaton segíti a turbót, és járul hozzá ahhoz, hogy a motor rendkívül kiegyensúlyozottan, a turbókra jellemző hirtelen lökés nélkül építi fel erejét. Közepes és magas fordulaton száll be a buliba a feltöltő, tökéletes párost alkotva a kompresszorral.

A motor hangja is fenséges, valóban képes elhitetni, hogy négynél több hengerrel rendelkezik – és nincs semmilyen hanggenerátor. 4.8 másodperc alatt gyorsul százra, természetesen 250 km/h-ban tűzték ki a végpontot. A számok is impozánsan mutatnak, de a lényeg az, ami a volán mögött ülve jön át: elsöprő tapadással bír a kanyarokban, pontosan ott fordul el, ahova kijelöljük az ívet a végpontok között hármat forduló kormánnyal.

A kormányzás pontos és precíz, de túlzás lenne azt állítani, hogy tökéletes visszajelzést kapnánk a kerek felől. A BorgWarner összkerékhajtás tovább fokozza a stabilitást, az ESC kikapcsolásával pedig több nyomaték jut hátra, mint a mezei S60/V60 esetében, de ettől még nem lehet motorerőből provokálni a túlkormányzottságot, a kocsit mindvégig enyhe alulkormányzottság jellemzi. Egészen addig jutottam, hogy valahol messze a gondolataim között a Honda Civic Type R sejlett fel bennem a kanyarokkal tűzdelt etapok után, annyira jól teljesített a V60. A váltót érheti némi kritika, egy ilyen teljesítményű autóban pláne elvárható lenne, hogy fürgébben tegye a dolgát. Nem szabad szó nélkül hagyni a hatdugattyús Brembókat sem, melyek rendkívül hatékonyan fékezik a Polestar kombiját.

És mennyire Drive-E a motor? A fedélzeti számítógép szerint 13.2 literre jött ki az átlag, ami a tankolást követően inkább 15 liternek bizonyult. Nem mentem, mint a vakbolond, városban kulturáltan, és csak a megfelelő helyen, pár alkalommal néztem meg alaposabban, mit tud a V60. Abban biztos vagyok, könnyedén lehet feljebb srófolni az étvágyát, de abban már közel sem vagyok ennyire bizonyos, hogy lefelé is olyan nagy lenne a mozgástér.

17 160 000 forintos alapára bőséges szériafelszereltséget tartalmaz, a királyék fényezés még további 86 ezer, a napfénytető 330 ezer, és nem is marad túl sok minden, amire még költhetünk. Maximum üzemanyagra. Megéri-e? Karakteres sportkombi valódi vezetési élménnyel, mely erősen hat az érzékekre is, ha forszírozzuk a tudását, és a sport tényleg nem csak divatos szlogen, hanem megérdemelt jelző. Keveset gyártanak belőle, és az a szűk réteg biztosan minden percben örömét leli majd benne.

 

 

Amennyiben a későbbiekben sem szeretnél lemaradni az autós és motoros világ híreiről, kérjük, lájkold az Auto-live.hu hivatalos Facebook-oldalát.
Hirdetés
Egy helikopteren lógva repült az új Seat Arona

Egy helikopteren lógva repült az új Seat Arona

Hétfő délután részleteiben is megismerhetjük az Ateca kistestvérét, az új Aronát, amit már megreptettek Barcelona felett. A spanyol márka történelme legnagyobb modelloffenzívájára készül.
Árulják a híres Aventador-katamarán párost

Árulják a híres Aventador-katamarán párost

A nyári forróságot leginkább a vízparton, vagy sokkal inkább a vízen lehet legjobban elviselni, amiben különféle eszközök lehetnek segítségünkre: vízi-bicikli, felfújhatós vízi-matrac, jet-ski stb…
Cikk archívum...