Volvo V40 D2: ne haragudj, ennél több kell, hogy megdönts

Tesztek


Hirdetés

Állítólag vannak sportos Volvók, és állítólag a V40-nek is vannak erős verziói, melyeknek ki lehet taposni a lelkét. Az alapdízel pontosan ezek ellentéte, és menet közben felmerült a kérdés: egy Volvóval tényleg szoktak gyorsan menni?

Hirdetés

Ahogy a Toyotára ráragadt a megbízható szürkeegér címke, ugyanúgy igazak a Volvóra az olyan rongyosra rágott jelzők, mint a családbarát, biztonságos, és… Unalmas? Hát, elsőre ez jutott eszünkbe, amikor alkalmi partneremmel – nem, nem olyan értelemben – elindultunk a januári éjszakába a V40-vel. Tehát az alkalmi partner egy haver volt, és különben is, a Volvo nem az a gép, amivel az ember a járdaszegélyhez húzódva szedi fel a csajokat. Még akkor sem, ha a svédek… Apropó, kínaiak… Ja nem, ők csak a tulajdonosok…  Akkor a Ford… Ismét csak nem, mert ők a futóművet, a padlólemezt, a kormányzást, és egyes motorokat adnak a modellbe. Tehát a franciák. Nem, nem, és nem. A PSA a D2-ben lévő 1.6-os dízelt biztosítja.

Hirdetés

Nos, bárki is gyártsa ezt a kocsit (a belgák Ghentben), bárkinek is legyen az agyszüleménye a V40, ettől a modelltől sem lesz a Volvo az a márka, ami hímtag-hosszabbítóként szolgál, és segít a hirtelen magára maradt menedzsernek villámgyorsan pótolni a barátnőt, aki pár órával előtte még meghitten süppedt bele abba az anyósülésbe, ami akár egy hosszú távú kapcsolat melegágya is lehetett volna. A svédek – mert a hivatalos álláspont szerint a Volvo mégiscsak skandináv termék – a C30-cal kezdtek el új életet lehelni a márkába, mely azóta a kínai Geely tulajdona, és a V40 például öröklött Ford-elemekből építkezik. Ez egy prémium kompakt, és mint olyan, megvan a maga helye fajtársai között: Alfa Giulietta (drága és olasz, vagyis majdnem Ferrari), BMW 1-es (menetdinamikai király, orrán hordja a propellert, és BÉEMVÉ, tehát elég kitenni a kulcsot az asztalra), Mercedes A-osztály (inkább hagyjuk),  és A3-as Audi (divatos karikák a single framen és mindent vivő beltér). De milyen szerep jutott itt a Volvónak?

volvo14

Ami eddig is. Biztonságos, kényelmes, és… Unalmas? Már megint ez. Igazságtalan lenne az alapmodell alapján megítélni egy típust, de valahogy egy 116-os BMW vagy egy fapados Giulietta esetében is el tudjuk képzelni: ha már ezt ilyen vezetni, akkor milyen lehet a tápláléklánc csúcsa? Tény, hogy a Volvo most mindent beleadott: sportosabb futómű már alapból is (ennélfogva nem is szereti például a keresztbordákat, amit hangos ütéssel jelez), élekkel és bizonyos szögből akár morcosnak nevezhető frontrésszel tarkított karosszéria, meredeken emelkedő övvonal, oldalsó váll, és a legendás P1800-ra emlékeztető farrész. Utóbbi volt talán a cég egyetlen modellje, mely tényleg mély nyomot hagyott a történelemben, így dicséretes és maximálisan pártolandó, hogy visszanyúltak a gyökerekhez.

Szóval, itt van egy 1.6-os dízel Volvo 115 lóerővel és 270 Nm-es nyomatékkal, hatsebességes váltóval, ami végül 12.3-as gyorsulást eredményez. Ez a verzió spórolásra és a nyugodt autózásra termett. Amivel semmi baj, de valahogy túlzásnak éreztük a tetőspoilert, melyen négy (!) cápauszonyszerű képződmény kapott helyet, és ugyanez igaz a hátsó lökhárító alján lévő kamudiffúzorra, és a dupla kipufogócső-végekre. Teljesen felesleges cicomák, melyek nagyjából olyan parasztvakítások (ezzel a motorral), mint amikor a kedves úriemberek nem tudják felgumizni télre az első generációs S8-asokat, mert épphogy meglett a kezdőrészlet.

Amennyiben a későbbiekben sem szeretnél lemaradni az autós és motoros világ híreiről, kérjük, lájkold az Auto-live.hu hivatalos Facebook-oldalát.
Hirdetés
Cikk archívum...