Suzuki Swift Sport: együtt pörög veled az egyik legjobb játékautó

Tesztek


fotó:Auto-Live
Hirdetés

Az az érzésem, a végét járja ebben a formában a magyar sportszelet. Egyrészt régóta van piacon, másrészt már lassan senki sem hisz abban a filozófiában, hogy szívómotort rakjunk egy kicsi és könnyű karosszériába, életben tartva a hot hatchek eredeti receptjét. Mindenki rá van pörögve a Vitarára és az S-Crossra, pedig nem kérdés, melyik a legérdekesebb Suzuki.

Hirdetés

szerző:Dénes Gergely

Hirdetés

Paradoxon, de igaz: remek kisautó a Swift Sport, mégsem tudom belőni, mi lehet a célcsoport? Talán azok, akik makacsul ragaszkodnak az esztergomi mivolthoz – netán helyi lakos is? -, ráadásul meg van áldva némi technikai fineszességgel, és tudja, a Swift Sport egy utolsó mohikán. A kis lökettérfogatú, jobb esetben négy, de inkább háromhengeres turbók évek óta döngetik a kapukat, és már a Suzukihoz is befészkelték magukat. Az egynégyes Boosterjet mellett ott az egyliteres kistestvér is, és ha lesz a jövőben az új Swiftből sportváltozat, akkor biztosra vehető, ezek közül kerül ki a befutó.

IMG_2379

Mint egy vérbeli GTI a 80-as évekből, modern felszereltséggel: súlya mindössze 1060 kg, egyhatos, szívó benzines mozgatja, ugyanakkor van benne hét légzsák, digitális klíma, Bluetooth, tempomat, ülésfűtés, gombos indítás és kulcsnélküli bejutás, elektromosan behajtható tükör és még pár tétel. A vetélytársai „elhullottak” az autóipar rögös útvesztőjén, és Swift Sport meg itt maradt árván, rivális nélkül. És bitang jó kisautó. (Árva darab, mint anno a Kizashi volt, de a Swift Sport közel sem zsákutca vagy furcsa szülemény. Pedig mennyire szerettem azt is.)

IMG_2392

Kívül kapott pár decens kiegészítőt, beleértve a méhsejt hűtőrácsot, a 17 collos felniket 195/45-ös abroncsokkal, tetőszpojlert, dupla végeket az áldiffúzorba, LED harmadik féklámpát, és B oszloptól sötétített ablakokat. Mint egy kis felfuvalkodott kakas, úgy pöffeszkedik a mindössze 3,890 mm hosszú és másfél méter magas Swift. Odabent kényelmes, nem agyonszofisztikált sportülések fogadnak, és nem maradt el a piros varrás sem, ebből jutott a háromküllős sportkormányra, a hatsebességes váltó szoknyájára és a kézifékkarra is. Kicsit magasan ülünk, ami praktikus, ellenben nem túl sportos, mondhatni a kasztnival együtt fordulunk – pláne, ha olykor lenyúlunk a kézifékkarért is.

IMG_2362

Menni azt tud, feltéve, ha a megfelelő tartományban tartjuk a fordulatszámot, ugyanis pörgetni kell a motort ahhoz, hogy lendületesen haladjunk. A 136 lóerő is csak 6900-nál jelentkezik, a mai turbóvilágban viccesnek tűnő 160 Nm pedig 4400-nál. 4000 alatt ne számítsunk nagy vágtára, de felette már nyílik a kapu. Szépen veszi a gázt a motor, élvezet elváltani a fokozatokat a jól megvezetett, kellően sportosra vett váltóval, fara könnyedén táncba vihető a Swift Sportnak, gázelvételre – vagy a már említett kézifék cirógatásával – előbújik belőlünk a lappangó boyracer, vagy mondjuk ki: hülyegyerek. Higgyék el, néha jó visszamenni a gyerekkorba, és csak játszani, játszani. 8.7 másodperc alatt vagyunk százon, kettesben hagyjuk el a három számjegyű küszöböt, végsebessége 195 km/óra.

IMG_2401

Önző voltam, és csak azért hoztam el az ötajtós Swift Sportot, mert el akartam köszönni tőle – meg azért, mert jó két éve a háromajtós változatot teszteltem. Csapatni egy utolsót, élvezni a szívó karaktert, a rövid váltóáttételezést, aminek ára, hogy autópályán 3500-at forog a motor, és nem épp a legcsendesebb odabent. A keményített futóművet, ami bizony pattogóssá teszi az utazást rossz útfelületen, de áldásos a csapatásnál. Ha akarom, praktikus családi mindenes tud lenni öt fő számára (két felnőtt, három gyerek), a parányi – 211 literes – csomagteret pedig osztottan dönthető támlákkal bővíthetjük, de ne számítsunk sík padlóra.

IMG_2572

Az örömködéstől függetlenül jogos a kérdés: ki hajlandó listaáron 5 317 000 forintot adni egy Swiftért? Innen nézve drága, a másik oldalról indokolható, pláne, ha belevesszük azt is, hogy a listaár inkább csak tájékoztató jellegű. 100 ezret mindenképp megér a két hátsó ajtó felára, hiszen ebben az esetben a szállítható személyek száma is eggyel több, nem beszélve a gyerekülés könnyebb beszereléséről, a kényelmesebb bejutásról.

Közel 800 km volt ez a búcsúcsapatás, a fordulatszámmérő gyakran „járt a padláson”, ahogy az arcomon is rendszeres volt a mosoly. Gyakran „bántottam”, a táv felét autópályán tettem meg, kért is „rendesen”, 7.3 litert.  Irigykedve nézett át a sok tuningswiftes, akinek álma, hogy ne utólagos idomokkal teleaggatott karácsonyfában utazzanak, hanem egy pöpec gyári Sportban. Érthető. Üde színfolt a palettán a Sport Swift, melynek nem sok ideje maradt hátra ebben a formában.

A fotózáshoz a Budakeszi-Farkashegy repülőtér biztosította a helyszínt!

IMG_2378

 

Amennyiben a későbbiekben sem szeretnél lemaradni az autós és motoros világ híreiről, kérjük, lájkold az Auto-live.hu hivatalos Facebook-oldalát.
Hirdetés
Cikk archívum...